2017. február 14.

Sorok mögött: a szerelem felszabadít

Mi van, ha a szerelmi háromszögek valójában egy remek poliamóriás kapcsolat kiindulópontjai
és csak a bátorításra, őszinteségre várnak?
Rendhagyó valentinnapi fejtegetés az irodalom egyik kedvelt/utált dramaturgiai eleméről, a szerelmi háromszögekről legalább három blokkban.



Miért nincs írásaimban szerelmi geometria?

Nincs bajom a romantikával. Felnézek a mennyezetre, nem szakad rám, amikor ezt leírom, és a padló se reped be alattam, hogy elnyeljen a föld. Egy időben hangos szapulásba kezdtem, ha meghallottam, hogy romantika, mert nyálas nőies érzelmes limonádénak gondoltam, aztán rájöttem, hogy csak jó könyvet kell kifogni, amiben remekül megírják, és akkor mélysége van, rezdülések vannak, nemtől függetlenül élvezhető, lehámlik a szexista képzelettársítás, vele az előítéleteim, és gyönyörűség lesz belőle.
A szerelmi háromszög viszont más. Szimplán nem értem, és ennek személyes indokai vannak: kimaradt az életemből. Élmények híján nem tudok belehelyezkedni. A körülöttem élők beszámolói nem voltak elég hitelesek, hogy szélesítsék a képet. Sosem arról volt szó, hogy egyszerre egy időben két emberbe egyformán voltak belezúgva és akkor íme a tökéletes érzelmi trigonometria. Inkább az egyik érkezőben, másik távozóban, és a fedésben lévő idő fedte úgy ahogy le ezt a helyzetet. Vagy nem mertek meglépni valamit, ami túlmutatott a két főből álló kapcsolaton, mert nem volt rá mintájuk, önbizalmuk.
Olvasmányélményeim se sietnek fejtágításomra, nem mutatják komoly, létező dolognak. Valahol mindig kilóg a lóláb, és kiderül, a főszereplő rest dönteni, felvállalni a döntéséből születő következményeket, aztán jön a kalamajka: egymásról tudomást szerző epedezők, dráma. Öröm sehol, akkor pedig nagyítóval is hiába keresem én ebben a szerelmet. Sajnálom - valójában nem sajnálom - de a szenvedés, kételyek között hányódás nekem nem jön össze a szerelem érzetével. Ha félek, vagy nem vagyok biztos a másikban/magamban, azt nem nevezném szerelemnek.
Hogy lehet ebből kitörni? Hiányolom a lehetséges alternatívák bemutatása, ami örömet okoz őrlődés helyett, ugyanazok a sablonok ismétlődnek.
Örülnék, ha kiderülne, csak nem akadtak kezembe  a megfelelő könyvek, amik valós kiutat tudnak mutatni a közhelyesnek mondott társasjátékból.
Ha már játék... hol az önfeledtség? Az egyszerre két vasat tartani a tűzben nagyon praktikusnak és több lábon álló okosságnak vélik. Kár hogy ezek a vasak és plusz lábak nem tudnak egymásról, hogy ők is élvezzék a dolgot, és csak a vastartó-lábtulajdonos kapja a dicséretet, milyen ügyes, élelmes.
Az érzelmi élet nálam nem üzlet, hogy onnét kölcsönözzek fogalmakat.

Merd felvállalni! - első változat

Elképzelem a hőst, akinek tele lesz a hócipője, feláll és új alapokra helyezi az életét és dönt. Igen egyiknek, nem másiknak, ha már éppen hárman vannak. Eldönti, és örül neki. Vállalja a következményeket. Erő van benne, mert Ő döntött, nem a körülmények szorították rá. Ettől szabad, ezért van az, hogy maga választja aktuális párját, és nem a szülei.
Belátja, hogy valamiből úgyis kimarad, és jó hír, mert ez rendben van.
Nem birtokol, nem libikókázik. Mert a libikóka a te sem tudod szinonimája, a bizonytalanság az egy puha nem.
Akire nem egyértelmű igen a válasz, azt miért tartaná talonban? Vagy ha ő az, aki talonban van, az neki miért jó? Mi a jó abban, ha valaki nincs oda érte egészen kételyek nélkül? Miért jó a másiknak, akiért nincsenek oda egészen?
Nem hiteget, nem ír listát, mivé kéne változnia neki, vagy a másiknak, hogy legyen köztük valami. Nem szab feltételeket. Ha akar valamelyiktől valamit, akkor feltételek nélkül is kifejezi.
Megérti, hogy aki a bizonytalanság tengerén hányódik, azt igazából nem akarja, ha őt tartják bizonytalanságban, akkor ő igazából nem kell a másiknak. Ennyi és nem több. Minden reménytáplálás önhitegetés.
A még bátrabb hősök nem a heteronormativitásban léteznek. Ők azok, akik LMBTQIA irodalomba sorolódnak, ahol fiú őrlődik lány és fiú között, vagy lány lány és fiú között, három fiú, három lány... Rétegirodalom. Még mindig a hagyományosnak vélt felállás a gyakori.

Merd felvállalni! - második változat

Elképzelem a hőst, akinek tele lesz a hócipője, feláll és új alapokra helyezi az életét. Felvállalja a dupla nemet, és nem veszi nyakába a várost, hogy párkapcsolattal legitimálja saját értékességét. Egyik kiszemelt se az igazi, akkor kár erőltetnie. Elpazarolt idő, nem dől be annak, hogy ez az élethelyzet normális, veled is megtörténhet-eset, afféle kötelező állomás, amin egyszer/többször mindenki áthalad.
Belátja, hogy ez nem olyan biztos és nem feltétlenül.
Nem kell feltétlenül párkapcsolatban keresi a boldog befejezést, nem ez a végső cél, csak azért mert a szomszéd, meg a  barát is eszerint tervezi az életét, és követi a társadalom által diktált, belsővé tett elvárásokat.
Nincs könnyű dolga, mert kevés a jól működő, önként vállalt minta, és páriaságot kísért azzal, ha mégis erre az útra lép.
Változnak az idők, aki egyedülálló, az nem két párkapcsolat között van, mint ahogy a munkanélküli épp két állás között, hanem gyakorta tudatos választás. Intim együttlét oké, párkapcsolat kösz, nem, és a bántó dolgokat huhogókat is megtanulja kizárni. 

Merd felvállalni! - harmadik változat

Elképzelem a hőst, akinek tele lesz a hócipője, feláll és új alapokra helyezi az életét. Dupla igen, de nem sunyulva, ahogy a vastartó-lábtulajdonos. Elő a farbával! Nyitott kapcsolatot kezd, poliamoria szerint rendezi be életét. A felek tudnak egymásról, akár egy fedél alatt is élnek. Kapcsolatuk alapja a szeretet, őszinteség kommunikáció. Az is lehet, szerelmei is szerelembe esnek egymással, és ő ennek örül. Érettség szükséges hozzá. Nem szokásos dinamika, YA könyvekben tűzzel-vassal irtandó narratíva, és a felnőtt könyvek is csak sután kezelik. A Capricában legalább voltak működő többszülős családmodellek (aka csoportházasság).
Túlságosan felkavaró, szembemegy a monogámiába vetett hittel. A ma gyermekeit még mindig erre szocializálják, hajlamaiktól függetlenül. Tudni se szabad más alternatíváról. Más árnyalatok megmutatása csak Mr. Greyjel lehetségesek... Sivít a prűdség szirénája.

Merd felvállalni! - egyéni változat

Elképzelem a hőst, akinek tele lesz a hócipője, feláll és veszi a merszet, hogy megtalálja a neki való utat. Mert nincs lista, amin az összes kombináció és narratíva szerepel. Csábító a skatulyák varázsa, de elvész mellettük a többféle másság.
A szerelem egyéni élmény,  de van pár közmegegyezéses támpont - pl. minden félnek örömet okoz, mindegyik fél beleegyezett -, és ez bőven elég.
Bárcsak mindenki örömre szerződne...
... és amikor nem jó, nagyon nem jó - nem a múló élethelyzeti mélyvölgyekre célzok, hanem a belülről rohadásra, kapcsolatnak hazudott és színlelt gyászmenetre -, akkor merjenek, tudjanak nemet mondani, elköszönni. A több fél közötti tipródás nekem a nem merek dönteni mételyének tűnik. 

Források, amikből merítettem, és amik másnak is érdekesek lehetnek:
https://markmanson.net/fuck-yes
http://oriblog.blog.hu/2015/05/23/poliamoria
http://oriblog.blog.hu/2015/05/25/13_dolog_amit_erdemes_eltanulni_a_nem_hagyomanyos_parkapcsolatokbol

Ahogy a többiek szíve dobog

Bartos Zsuzsa
Gaura Ágnes
Sütő Fanni


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése